1. versszak
A csillagok alatt sétálok,
hátha egy kis reményre találok
suttogva a fellegekhez imádkozva
keserűségemben botladozva.

2. versszak
Próbálom túltenni magam a múlton,
miközben sétálok a pecöli úton
álomképek gyötörnek minden pillanatban
érzem egy \'kiéhezett\' állat van a nyomomban.

3. versszak
Próbálom legyőzni s felülkerekedni rajta
s közben fájdalmam egyre nő lelkemet marja.
Nincs előle menekvés most már látom
uralkodni kezd rajtam s titokban várom.

4. versszak
A változás elemésztette azt aki voltam
és egy teljesen új személlyé váltam.
Az emlékek is kezdenek lassan eltűnni
és ezzel ez a vers is megszűnik itt létezni.