Vártalak - hiányzol...


Vártalak szerelmem, vártalak,
mint az elkeseredett férj, ki
tudja, a felesége soha
nem értette meg a lépéseit.

Vártalak mégis, mint Rómeó
várta Júliát, hogy megváltsa.
Hiányzol szerelmem, hiányzol
az ágyamból, leszel - e társam

még? Hiányzol az életemből,
a távozó fehér fellegek
iramlásából, s a tükrömből
hiányzik szép orcád - szeretlek!

Olykor felriadok, s kinyújtom
a kezem, hogy megérintselek.
Vártalak, nem jöttél, hiányzol,
lidérces csönd nyomja szívemet...


(Budapest, 2011. május 13. Erdős Pál Attila)