egyedül vagyok a gondolataimmal,
téveszmék melyek szorongatnak holtomiglan
téveszmék, amiket talán rosszul értelmezek
lehet, de nekem ezek szabják a képzeletet
segítenek látni, a dolgokból többet kivenni mint ami
oly dolgok melyek egyszerűnek tűnnek
de ha mögé kerekedsz, látod hogy valójában ezek is csak tűrnek
vár, várakozik, talán egyszer egynek elege lesz
és a nemes egyszerűséget elhagyva, valami világot rengetőt tesz
megvilágosodtam, látom amit mások alig
a sötétségben a fény az ami a valóságra tanít
csak elhagyva ezt a földet, eget, gondolkodást, és képzeletet
akkor lesz hogy megérted, amit ez a téveszme tett