Akvarell kékben.

Kék bolygónk kék vízében megmártózom,
A kék hullám ölel, de én bánkódom,
Szemeim feltekintenek az égre,
Onnan lenéz kék vizem tükörképe.

Összeér a kék a kékkel, játékosan,
Elhagyatott szívem kérdi bánatosan,
Mért sodor el minden hullám mellőled?
Nyújtott kezem nem szorítja tenyered!

Egyre sodor a kék hullám távolabb,
Még egy kevés reménységem sem marad.
Te kék bolygó, szépnek mutatod magad,
A boldogság rólad, mégis hol marad?

Emlékek közt keresem, de hiába,
Kutatom, és nem találok reája,
Nem lelem a kék madarat utólag,
Megragadnám, nem engedném újólag.

Szívem nyújtom,hadd legyen szép az élet,
Szeretnénk, de nem így szól az ítélet.
Karunk tárjuk, nem találkozik kezünk,
Már csak fenn, az ég kékjében ölelünk?