A háborús élmények hatása gyermeki érzéseinkre
(ahogyan a felnőttek háborús élményei tükröződtek vissza kisgyermekként érzelmeinkben, és játékainkban.)
(Furcsa emlékek 1963-64-ből)
Kilenc-tíz éves voltam
Amikor azt kérdezte egyik osztálytársam
\'Ha Városunk határában megjelenne a fasiszta hadsereg
Menekülnél-e?
Ha e Város lakossága félelmében
Mindenfelé szétterülne az országban,
S a város lassanként kiürülne,
Az ellenséggel a harcot Te fölvennéd-e?\'
Döbbenten hallgattam.
Mosolyogtam zavartan.
Aznap este azt álmodtam
Szétvetett lábbakkal hason fekszünk
A Kossuth téren, kezünkben fegyver,
Körbe voltunk véve a városba nyomuló ellenséggel!
Előttünk emelkedett a szögesdrótból készült barikád,
Az ellenség minden tankja felénk nyújtogatta hosszúra nyúlt orrát!
Megindultak, dübörögtek felénk a tankok
Suttogtuk: \'gyertek csak, gyertek csak bitangok!\'
Azzal, - Tratata! Tratata!
Golyószóróinkból lőttünk,
A ránk zúduló össztűztől szitává pörkölődtünk!
Ettől felriadtam.
Amikor ismét elaludtam
Már Szolnok irányába futottam,
Kezemben egy zászló lengett,
A szellő, szép dalokkal szelídített.
Lobogott a zászló, lobogott magasba,
Ahogy a kinyújtott balkarom tartotta!
Kisiskoláskoromban
Az egyik szomszéd fiúval, több alkalommal is
Katonásdit játszottunk.
Nekem, vagy fasiszta volt a szerepem
Akit föl kellett akasztani,
Vagy csak közlegényként kellettem,
Akit a frontra lehet parancsolni!
Tiltakoztam ezek ellen.
De a nyomorék, az ilyen gyermekjátékhoz vagy nem kellett,
Vagy csak szolgaként, bűnözőként, várhatott rá szerep.
Egy alkalommal megsokalltam dolgot:
Amikor fasiszta szerepemként
Kihirdették rám az ítéletet,
Akkor egy hurkos kötelet ráhúztam a gallyra,
Hurokba dugtam a fejem,
S úgy megszorítottam, hogy
Megijedt játszótársam;
Még a végén, tragédia lesz a házban!
Zsebéből rögtön előkerült egy bicska
S nem szorult többé hurok a nyakamra!
Utána reszketve mondta:
\'Ezt nem kell komolyan venni, Laci, - ez játék!\'
Alig halhatóan kérdeztem vissza: \'játék?\'
Állandóan azt keresem:
Van-e bennem hősi jellem?
Számíthat- e Rám nemzetem
Ha a magyar nép arra kér,
Érte, éltem árán is cselekedjem!
Kurázsim-e, hogy megtegyem?
Van-e reá képességem?
2011. 05.25. Szerda.
(Furcsa emlékek 1963-64-ből)
Kilenc-tíz éves voltam
Amikor azt kérdezte egyik osztálytársam
\'Ha Városunk határában megjelenne a fasiszta hadsereg
Menekülnél-e?
Ha e Város lakossága félelmében
Mindenfelé szétterülne az országban,
S a város lassanként kiürülne,
Az ellenséggel a harcot Te fölvennéd-e?\'
Döbbenten hallgattam.
Mosolyogtam zavartan.
Aznap este azt álmodtam
Szétvetett lábbakkal hason fekszünk
A Kossuth téren, kezünkben fegyver,
Körbe voltunk véve a városba nyomuló ellenséggel!
Előttünk emelkedett a szögesdrótból készült barikád,
Az ellenség minden tankja felénk nyújtogatta hosszúra nyúlt orrát!
Megindultak, dübörögtek felénk a tankok
Suttogtuk: \'gyertek csak, gyertek csak bitangok!\'
Azzal, - Tratata! Tratata!
Golyószóróinkból lőttünk,
A ránk zúduló össztűztől szitává pörkölődtünk!
Ettől felriadtam.
Amikor ismét elaludtam
Már Szolnok irányába futottam,
Kezemben egy zászló lengett,
A szellő, szép dalokkal szelídített.
Lobogott a zászló, lobogott magasba,
Ahogy a kinyújtott balkarom tartotta!
Kisiskoláskoromban
Az egyik szomszéd fiúval, több alkalommal is
Katonásdit játszottunk.
Nekem, vagy fasiszta volt a szerepem
Akit föl kellett akasztani,
Vagy csak közlegényként kellettem,
Akit a frontra lehet parancsolni!
Tiltakoztam ezek ellen.
De a nyomorék, az ilyen gyermekjátékhoz vagy nem kellett,
Vagy csak szolgaként, bűnözőként, várhatott rá szerep.
Egy alkalommal megsokalltam dolgot:
Amikor fasiszta szerepemként
Kihirdették rám az ítéletet,
Akkor egy hurkos kötelet ráhúztam a gallyra,
Hurokba dugtam a fejem,
S úgy megszorítottam, hogy
Megijedt játszótársam;
Még a végén, tragédia lesz a házban!
Zsebéből rögtön előkerült egy bicska
S nem szorult többé hurok a nyakamra!
Utána reszketve mondta:
\'Ezt nem kell komolyan venni, Laci, - ez játék!\'
Alig halhatóan kérdeztem vissza: \'játék?\'
Állandóan azt keresem:
Van-e bennem hősi jellem?
Számíthat- e Rám nemzetem
Ha a magyar nép arra kér,
Érte, éltem árán is cselekedjem!
Kurázsim-e, hogy megtegyem?
Van-e reá képességem?
2011. 05.25. Szerda.