(In memoriam: Dr. Babinszky Pál)

Apuka, látod? - megint este van.
Nincs senki, aki most úgy nógatna:
\'Tegyük el magunkat holnapra, fiam!\'

Hiányolom a közös beszélgető órákat,
A bicegésem miatti figyelmeztetést:
\'Ha mellettem lépsz, nyújtsd ki a lábadat!\'

Ezután ki teszi lassan vállamra tenyerét,
Ha túl szenvedélyesnek ítéli
Lobogó szellemem szárnyalását - a közügyért?

Hiányzik fanyar mosolyod,

Amivel életérzésem fogadod!
Te mindig csitítottad hitem égbe törő hevét,
Közösségért vállalt harcos törekvését!

Hogy szoktad mondani?
\'Ne olyan hevesen, Lacikám!\'
Csak az maradt nekem, hogy virágait ápoljam a sírján!

Hiányzik a dorgálásaiban megbúvó féltő fenyíték,
Óh, de jó volna érezni újra
Az eleven apai szigor óvó lüktetését!

2003. december 24-25. szerdáról csütörtökre virradóra