Szeress át a télen
a fogvacogtatón,
mikor lámpák fényénél
szelídhópihék
a bőrödhöz érnek.
Szeress át a télen,
ha már
visszafelé is múlik az idő,
s idegenek közt nem is én vagyok
az ismeretlen régi ismerős.
Szeress át a télen,
ha falábú percek róják az éjszakát
s kopogó léptükre hull a hó.
Szeress át a télen
mikor kandalló tüzénél
összekoccan két pohár,
párává lesz a szó.
-Szemedben gyűrött csillagok..
Szeress át a télen,
ha megdermedt vánkoson
az utcák hidege szívemben kalapál
fulldokló dallamot!
Szeress át a télen!
Farsangig, -vagy tovább!
Szeress át..
-egy édes mostohát!