Ha álmodban
lehajtod szemed,
Mit látsz?
Körvonalazódik
halványban Kit vársz?
Mit szeretsz?

Érzed-e
mágnesként a vágyaid?
Mik behúzva,
jól ledöntenek..
S fájdalmak érzetét melledből?
"Mik nappal,képtelenek.."

Kezeddel nyúlsz-e felé
mint délibábot látva?
Arcában a csillogást,
s hogy foszlik ruhája?

Elkapva ...

Ne bújj,ha fáj,
Ne fèlj csak èlj,
Most kell, hogy álj,
Ő, nem kell ,hogy lèpj.

Öleld meg ès bújj hozzá,
Ez a napod teszi jobbá,
Lèpned kell, lègy merèsz,
S meglátog, bármit elèrsz.

Mèg ha szíved fáj is,
Hívd ès ott lessz már is,
Ha tènleg szeret, nem hagy el,
Ha elhaj, meg nem èrdemel.

Ó, te tündéri boszorka!
Lelkem gyengéd erőszaka!
Te vagy nekem a nyílt titok
ajkamon néma sikolyok.
Te vagy a csalfa reménység,
te vagy nappali sötétség!
Ajkamon néma kiáltás,
kitartás és feladás.
Álmom mélyén te csúf csoda,
akarlak, édes mostoha!
De- mert szívem élőhalott,
élek emitt, halok - amott!

Hajnal s lépteket érik földek
Bemocskolt világ, emberi szörnyek
Hallom ered, áruló királyok lánya
Ábránd a kezdet, és semmik maradványa

Áttetsző maszkod, csörög arany véred
Az emberiség nem rejtegethet Téged
Játék a halál, én nyugodva várlak
Fuss, ha tudsz, úgyis megtalállak

Szabadul a vadász, s embere árja
Lakattal mély szív ...

Egy öreg varázsló
Ifjú felesége
Mindig csókra vágyott
Szerelemben égve,
De nem kölle néki
Csókjával a vén,
Hanem csak egy csinos
Fiatal legény.
Az öreg beh sokszor
Óvta a menyecskét,
Hogy az tilos csókok
Bűnibe ne essék.
Így szólt: „Ím, nagy átkot
Szabok én ki rád:
Ahol csókolóztál
Fakadjon virág!”

Maga volt ...

Kihunyni készül a fény, s még mindig van remény
Mogorva a hős, szíve lágy, de ökle kemény
Bágyad a neonfény füstben érleli a kéjt
Eztán már meg sem várjuk az andalító éjt

Lángba borul a tévém, ég a képernyője
Ugrálnak a gengszterek sorban ki belőle
Eszelős a bűnöző, nincsen sok esélye
Célba lövő nyomozók nyírják ki ...