Miért sírok én folyton utánad,
mikor a te szíved másért alszik álmatlant.
Én csak könnyem hullajtom utánad,
mi a józanság leple alatt régen kiapadt.
Csókot adok ezer gondolatnak,
hogy egyszer talán veled lesz igaz,
Miért pont te kellesz nekem,
mikor rajtad kívül lenne még ezer.
De egyért sem szökött még könny a szemembe,
egyért nem mart még szét a súlytalanság,
egyért sem éreztem mostohának a valóságos tények hosszú sorát.
A sebeimet összezárom,
rólad többé nem álmodom.