Addig engedd...



Emlékszem, volt egy idő egykoron,
amikor teljesen magába
zárkózott a legjobb barátom,
aki nem volt kíváncsi arra,

mi is történik egyáltalán a
nagy világban. Először vitáztam
majd: - Carpe diem!- tanácsoltam
bőszen. Nos, immáron így látja

dolgokat és úgy él a mának, hogy
a napot leszakasztja bátran,
az időt, és a pillanatot végtelenségig kihasználja.

Aforizmával is válaszolja
arculat változását: - Addig
engedd, hogy a hajad borzolja
a szél, amíg van mit kócolni!


(Erdős Pál Attila)