Megkereslek én...



Járom a kedvenc utcáinkat, figyelem

a sétálókat és azon kapom rajta

magam, minden gyalogos rád emlékeztet...

Édes szerelmem, a távolléted maga


a pokol, hiányod úgy hat rám,mint a szél

a tűzre, mely a szerelmemet tűzvésszé

fokozza. Megértelek, néha csak azért

kell egyedül lennünk,hogy külön is üdévé,


tisztává frissüljünk, és úgy hiányozzunk

egymásnak, hogy mi újfent szerelmesekké

válhassunk.Ámde magamra hagytál most,úgy

vágyom, hogy üzenj nekem.Megkereslek én...



(Budapest, 2011. június 12. Erdős Pál Attila)