Az utcán egy zenész pengeti hangszerét,
Mellette egy másik fújja halkan kürtjét,
Harmadik hegedűből csal ki hangokat,
Valahonnan még egy ritmusdob is akad.

Kisfiú jön erre tágra nyitott szemmel,
Eltipeg előttük csokoládés képpel,
Az utolsó falat jó sorsára várva,
Talán el is tűnik a picike szájba.

De nem, a fiúcska megfordul a járdán,
Tétovázva indul vissza apró lábán,
Lehajol a nyitott, nagy hangszertok mellett,
És a csokoládét beteszi emléknek.

A zenészek szeme párásodik sorba,
Meg is áll a kezük néhány pillanatra,
Nem volt, s nem lesz soha, kedvesebb a szándék,
Mint a gyermekszájtól megvont, csepp ajándék.