Biztonság, óh!


A katonai főiskolán, ahol
pallérozták elmémet, minden évben
harcászati és fegyver bemutatót
tartottunk a civileknek. - Derék egy

dolog, amit végeztek kedves fiam -,
helyeselt az édesanyám, amikor
meghívtam első alkalommal. Higgadt
hangon még megemlítette: - Amit ott

láttam, engem teljesen lenyűgözött.
Másodjára is sikerült elcsalnom
a nagy banzájra, anyám elsők között
jelent meg, kit arra kért meg egy fakó

arcú biztonsági ember, mutassa
meg a táskája tartalmát: - De mért’ én
vagyok az Ön kiszemelt áldozata,
az enyémet már tavaly is megnézték!


(Budapest, 2011. június 15. Erdős Pál Attila)