Túlnő az életemen, kísért egy dallam.
Mögöttem bujkál minden kapualjban.
A huzatos tereken,
túl az évszakok falain,
megmotozott életem mogorva rácsain.
Titkok vannak a vakság markában,
pajzán éjszakák a szomjúság torkában.
Ott vannak mind, ahol koldusok vacognak,
hol a gyönyörök egére álmokat hazudnak.
A dal is rongyolódik,
mint egy kivert lator,
kit ágyakból űzte ki messze valahol.
Megszakad a dallam a napok árnyékában.
Elcsuklik, elnémul e süket világban.