Széthagytad csókjaid.
Hangod, mint a tenger csendje
süket fülemben zúg.
Hiányzol.
Utánad nyúlnék,
hogy öltöztesd magányom!
A tehetetlenség keresztjén vergődöm!
A kereszt latrává torzulok.
Hiányzol..
Átjár a nélküled hidege.
Kapaszkodj újra belém!
A kihűlt parazsad oxigénje lennék!
Köréd kulcsolnám meztelen valóm!
Tollam papírra sírja hiányod,
kottáim hangjegyei, hiányjelek!
Nélküled néma sorokban hallgatok,
s csendembe zárlak tehetetlenül..