Egy rakat gondolat
mi bennem volt
mind elszállt.
Úgy érzem magam
mint a Holt.
A fejem üres.
Minden Ihlet rád száll,
És azon gondolkodom
Szabad éjszakáimon
hogy Veled lehetek-e
zsúfolt nappalaimon.

Te szép Primadonna
egyedül élni, mint a korhadt rózsa, milyen?
Kérdem.
Mert ez nem az az élet, amit kértem.
Hogy bús nappalok után
csak a pohár feneke maradjon
és bensőmben már csak a remény ragyogjon.

Te szép Primadonna
tudom:
a világon kicsi vagyok, mint egy ion.
De törékeny is, mint a nádszál
és ha könnyű, úgy repülök,
ahogy a nád száll.
Én nálad akarok célt érni,
mert nem akarok a magánnyal élni
egy életet mi kín rühes
mert miért jó ha egy szív üres?

És most itt állsz előttem
én már mondanám a vallomást.
Most rájöttem, a bú le akar fejezni
De szerelem és öröm nélkül
Érdemes egy életet befejezni?

Primadonna.
Ez a töprengés fáraszt.
Mellkasomban fakó szív
és
fejemben egy ködös agy
izgalommal áraszt.

Most jössz egyre közelebb...
Hogy megmutasd a gyönyört
Minek hiánya oly sokáig gyötört.
Primadonna. Nálad megszűnik a kín.