Tűnődöm a Balatonon,
amelyen ma vihar tombolt.
Most fény csillan a habokon.
Változatos vagy Balaton!

Olyan, mint maga az élet!
Egyszer tombol, máskor békés lesz.
Egyszer tele derűs fénnyel,
máskor dühöng vad szeszéllyel.

Ámde most reméljük, hogy megnyugszik.
Búcsút int a Nap, s lenyugszik.
A látóhatár mögé bújik
és ott marad ...

Mint egy harang, hasít a hang ostorpattogás,
sötét éjnek vége szakad, itt a pirkadás!
Ünnep lesz a Hortobágyon szól a zeneszó,
csárda előtt kantárszáron pihen a csikó.

Hídivásár minden évben nyitja kapuját,
bemutatóra terelik a szürke gulyát;
gulyás, és a gulyásbojtár pásztortáncot jár,
fürtös puli, - sötét, bogár - hívó jelre ...

Karácsony szépséges éjjelén
csillag ragyog Betlehem egén.
Karácsony gyönyörű éjjelén
a jóság lesz úrrá a Földtekén!

De egyszer elmúlik a Karácsony.
Vajon marad-e a jóság a világon?
Ha egyszer elmúlik a Karácsony,
eszmeisége marad-e a világon?

Vagy marad minden éppen úgy, mint eddig?
Továbbra is csak az ördög ...

Felkel a Nap a domb mögül,
majd fénye a tájon szétterül.
Az ablakban állok egyedül.
Szívem e látványtól felderül.

Reggel van. Elmúlt az éjszaka.
Cukrot teszek a friss kávémba.
Ízét, zamatát érzem a számban.
Álldogálok az ablakomban.

Egyik lapáttal jobbra,
a másikkal balra!
Így nő a hónak halma!
A télnek ostroma

hófehér maradványa
a hónak finom,laza
sok-sok buckája
nagyon szép valósága.

Táncol a napfény a sok hóbuckán!
Nagyon szép ez a téli ábránd!
Behavazott hatalmas fenyők állván
színesítik ezt a téli látványt!

Derűs fényét szorgos kézzel
a tájon bőven szórja széjjel.
Elűzve az éj sötétjét
ígéri az új nap szépségét.

Most már minden fényben fürdik
a fáktól a fűszálakig.
Telik az élet új reménnyel,
az új napnak új szépségével.