Ráterül az alkony a tájra
öltöztetve azt szürkülő ruhába.
Az őszi alkonynak hangulata
az egész tájat bűvkörébe vonja.

A fák, a fenyők, a növények zöldje
szürkül bele ebbe a képbe.
A házaknak változatos árnyképe
visz üde színt Rózsavölgybe.

Az alkony hangulatát az este váltja.
Sötétség terül e világra.
Csak ...

Az ősz teríti a páráját a tájra,
a halkan hullámzó Balatonra.
Reggel lévén a tó még nagyon álmos,
mint aki nem vesz tudomást a világról.

De a szél és a Nap is ébresztgetik.
Nem hagynak egy perc nyugtot sem neki.
Végül a tó is lassan felébred
hatására a Napnak és a szélnek.

Kezdődik egy őszi nap.
A fák a szélben ...

Az évszázados fák alatt
csodálatos a hangulat.
A kastélynak barokk tömbje
virágokkal van körülvéve.

E környezetben telik a lélek.
A szépségben szinte élnek a rímek!
A virágoknak szépségflastroma
lelkemből e sorokat kihozta!

Bár a Balatonparton még páran napoznak,
hódolói Ők e szép tájon is a napnak.
Ámde az éjszakák már kissé hűvösödnek
bizonyságaként a közeledő ősznek.

A parton mindenütt sárga falevelek hevernek.
A fák, bokrok lassan az ősz színeibe öltöznek.
Az idén is örülhettünk a szép meleg nyárnak,
ámde most már ránk is az őszi élmények ...

Még mindég mereven állnak a fák,
mintha a múlt éj emlékét óvnák.
Most is csend van, béke és nyugalom.
Keletről napfény terül szét a tájon.

A Balaton valahogy most sem frissebb.
Lustán nyújtózik a reggeli fényben,
majd a friss napfény szétterül a tájon,
az egész ébredő reggeli világon.

Búcsúzik az egész környék a nyártól,
bár még árad a meleg a Napból,
de már sokfelé az ősz jele látszik.
A szél a sárgult levelekkel játszik.

Teljes csend van. Az élet békéje
borul rá erre a szép vidékre.
Búcsúzunk mi is, mert elutazunk.
Balaton! Jövőre visszavárunk!