Ha én lennék a Miniszter, megszűnne az átkos Per.
Marx, Engels, s a Lenin út, Jézus térbe belefut.
Egykor talán idejut mai fojtott haragunk.

Csak Hitlert, Sztálint üldözném,
Az ilyen férfit száműzném, s a sarkvidékig kergetném!

Hegelt viszont becsülném, szobrát talpra emelném,
Harang szólna Calvinért, éppúgy ahogy ...

Mikor a kezem két kezedbe ér,
Tenyeredben újra éled a remény.
Végtelen nyugalmad eláraszt engem,
hogyha óvó karjaidban fekszem.

Nem félem az éjszaka rám törő szörnyeket,
Hogyha meleg testeden pihenhetek.
Kérlelem a napot, ma ne keljen fel,
ne ragyogjon, hisz éppen most alszol el.

A Nap lassan belebukik az éjbe
és mindent befed az éj sötétsége.
Az utcán egyre hosszabbak az árnyak.
Odakint már kissé kevesebben járnak.

Könyvvel a kezemben ülök. A sarokban rádió szól.
A bölcs mondatokra a készülék zenével válaszol.
Íme, így illeszkedik az irodalomhoz a diszkrét dal
megtöltve a hangulatot ide illő ...

Reggelt fial a hajnal.
A szürke ég díszítve piros fényszalaggal.
Az utcán még az éj nyoma,
de a kelő Nap jelzi, hogy az éj mehet tova!

A panelházak álmatagon állnak
némán, keményen ellenállva az égre törő Nap ostromának!
A fák dermedten, bénán, csendben vannak.
Kopasz ágaikkal a szürke felhőktől takart égre mutatnak.

A ...

Halkan suttogva oson a szellő lomhán,
esőcseppek csilingelve utaznak hátán.
pici tócsák fodros habokká nőnek,
felhők könnyezve fordulnak a földnek

Angyal küldte, végtelen hó,
Tiszta, könnyű, friss, szikrázó,
Jég fehér bársonytakaró,
Puha álom, reményt adó.

Fenyőfák örök ruháján
-Szokatlanul élesen tán–
Felcsillan egy bágyadt sugár,
Mit a Nap már búcsúnak szán.

Téli kívánság teljesül.
Hunyd le szemed, úgy nézz körül,
S újra hiszed, a szán ...