Jött a hűs szellő, és meglegyinti arcom,
Majd kócos fejem Ágó derekára hajtom.
De nono! Tüstént felugrik a kedves:
\'Fejed az ölembe soha ne tegyed!\'

Arrébb áll a Virág, én meg csak nézem,
Szomorú szívem összetörik éppen.
Vágyakozva nézem csinos bokáját,
De ő érdes szívéből rögtön kizár.

Véres hasítást érzek a mellkasomban,
Félve lenézek, és egy ezüsttőr ott van.
Mintha a sátán vájná belém a fogát,
Közben nem, csak szép Ágóm repült tovább.

Én meg itt maradtam csak rá várva,
Hátha egyszer csókot intek ajkára.
Vártam rá sok ezer tűző napot,
De Ágó elrepült és itt hagyott.