Ahogy a vad a vér szagát, én az utálatot érzem,
Köztetek járok és viselkedésetek alaposan nézem,
Úgy cselekedtek akár a kopó akit kiképeztek,
Ösztönből képviseled magad, és tetteid akár egy állat.

Ebben a játékban neked mi lehet az öröm?
Húsodba fúródik tíz ellenkező köröm.
A vér szagától megvadult ostoba lény leszel,
Ne hagyd! ...

Csak hull, hull a nyári zápor,
Illata, és minden cseppje mámor.
Szeretem az eső lágy illatát.
A poros föld issza minden cseppjét.

Az eső mi áztatja a porózus földeket,
A felhő éltető nedvétől az egész föld megremeg.
Lágy, csendes és langyos eső ez,
Miben még én is megfürödnék délben.

Halkan hullik alá csak az ereszben ...

Mikor felkelek reggel, köztetek álmos szemekkel lépkedek,
Mindig csak néztek rám és engem hibáztattok folyton.
Úgy érzem mintha megkaptam volna Káini pecsétem,
Úgy érzem néha a szavakat a drága papírra fecsérlem.

Elég volt ebből a leslyedt félelmetes korból.
Engem a vers emel majd fel a láthatatlan porból.
Hátba szúr és ellök, kezeimre ...

Nekem cseppekből állt csak össze a tengerem,
Életem a szobám mélyén szülte meg az álom.
S a sorsom szelte ketté buta kis ábrándom,
A következő fejezetet én már feszülten várom.

Mikor átérem az egész tudatom határát.
S saját lelkem nem gátolja testem futárát.
Mert tönkretesz a külső nyomás súlya,
Így térek én mindig újabb és ...

Lehet innen visznek el fehér kabátban,
Addig nyugodtan fekszem és a holnapom várom.
S csak egy kiáltás zúzza ketté ábrándom.
A tisztára mosott padló sem látszik a lábnyomom.

Mert én jól vagyok nagyon is jól.
A kórházi ágyába süppedve Karesz csak dalol.
Azt nem tudom hogy mit miért,
De látom, hogy lelkem ócska testemből ...

Én mindig felálltam mikor az élet belém rúgott,
Most érzem lábam nem emel, elhagyott.
Szerencsétlen balesetet mi bal lábam sújtja.
Kemény gipsz mi jó pár hétig helyén tartja.

Mástól függök miközben lett új barátom,
Velük megyek és az életben négy lábon állok.
Nálam fejben dőlnek el a visszatartó dolgok,
Legyőztem őket és így ...