Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Varga Károly versei

Varga Károly (100)
277 
116 
Ez egy vers tőlem neked,
Amúgy hogy vagy mi van veled?
Amíg ez a föld kerek
Addig születik millió gyerek.

Valaki Afrikába születik
Aztán egész életében éhezik
Az ellentétek lassan kiélezik
Majd valakiét elveszik.

Ez egy vers tőlem neked,
Amúgy hogy vagy mi van veled?
De én sem vagyok más csak egy ember
Csak öt betű és ...
Olvasták: 505
Részletek
Az Ön versének a helye...
123 
Gyere ülj le mellém ha mersz
Nem bántalak ma nyersz
Vártalak már régen
A végtelen csillagok az égen.

Csak egy perc a pillantásod
Hullócsillagok szép villanások
A soha el nem múló illatok
Némán rád pillantok.

Visszanézel szép barna szemeddel
Ez mitől mindenem megremeg
Hangom elcsuklik zavarba jövök
Lassan érintesz én ...
Olvasták: 573
Részletek
119 
Ahogy a tollam elindul a papíron.
A gondolataim szárnyalnak messze.
Mert csak ő az ki írja mindezt.
Az-az a rólam szóló történetet.

Mindig vígasztal és segít a bajban.
Megment minden percben, órában ha akarom.
Ez a toll emel fel és ez mi éltet.
Szeretem is addig míg csak élek.

A Toll igen őt kezemben tartom.
S ha kell első nagy ...
Olvasták: 459
Részletek
115 
Igaz szavak mik a hazugot megölik.
Érzem, van olyan hely, ahol a tartást megbecsülik.
Hol az érzelmeket nem a földbe tapossák,
S a szabadság harcosait vállukon hordozzák.

Nem azért küzdesz, hogy lenézzenek mások,
S ne a kormányban találd meg az igaz barátot.
Senki nem kérdezi, barátom ki bántott?
Csak hangosan, önzőn arcodba ...
Olvasták: 466
Részletek
118 
Kint állok én is a napból szikrákat gyűjtök,
Talán ti jöttök és mellém le ültök.
Nem vagyok büszke sok emberre és magamra.
A suhancok némán nevetnek az arcomba!

Lassan mintákat fújnak a falakra,
Mik téged messze visznek képzeletbeli utadra.
Az álmok erről súgnak a füledbe.
Lágyan emelnek és repítenek a ligetbe.

Oda vágyom ...
Olvasták: 518
Részletek
112 
Remegő szemmel ülök a kertben.
Magam én már régen lefejeztem,
Mint Jézus én is cipelem keresztem.
Keresem a holnapom a szemekben.

A tavak tükre a holdfényben megárad.
Az életért én nem fizetek felárat.
Lelkem már régóta túl a határon,
Ütött, kopott testem mégis itt találom.

Mert lelkem szabad, és madárként száll,
Testem a ...
Olvasták: 441
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére