Fáj, hogy nem nézel rám úgy.
Fáj, hogy hiába néznék rád úgy.
Fáj, hogy neked adtam magam.
Fáj, hogy te nem adtad nekem magad.
Fáj, hogy itt hagytál.
Fáj, hogy ilyen hamar másnak adtad magad.
Fáj, hogy erről sem szóltál.
Fáj, hogy vége lett.
Fáj, hogy azon vagy, hogy elfelejts.
Fáj, hogy ezek szerint nem érdemellek meg.
Fáj, hogy megint semminek érzem magam.
Fáj, hogy megtörtént, bár nem bántam meg.
Fáj, hogy nem érinthetlek.
Fáj, hogy más érinthet.
Fáj, hogy nem vágysz az érintésemre.
Fáj, hogy én nem voltam elég jó neked.
Fáj, hogy túl jó voltál nekem.
Fáj, hogy semmit nem jelentettem neked.
Fáj, hogy nem mondod el mi a baj.
Fáj, hogy már nem tudlak megnyugtatni.
Fáj, hogy most nem vagy őszinte velem.
Fáj az a ridegség, amivel kezelsz.
Fáj, hogy már beszélgetni sem akarsz velem.
Fáj, hogy folyamatosan hazudsz, és nem értem miért nem érdemlem meg az igazságot.
Fáj, hogy most már gőzöm nincs, mit akarsz velem.
Eddig melegség járt át, most kiráz a hideg, ha rád gondolok.
Fájsz és kész, de belehalnék, ha elveszítenélek.
Ezért érzékelsz fájdalmat minden szavamból. Mert tényleg, ennyire fáj.