Nélküled

Nélküled: nem vagyok
Nem látom a parazsat, a tüzet,
Az életet támasztó vizet,
A messzi csillagot.

Hiányod meggyötör,
Kerékbetörnek a csontjaim
Sok szép emléked ítéletein,
S kő mást gondol kövön.

Ha vágylak, az vagyok,
Ki a sivatagban megy előre,
Számít tarka rétre, legelőre -
De magam maradok!

Megmentőm légy, gyere!
Veszélyes nekem így kóborolnom,
Zörgess végre szívemen: ajtómon,
Csodát teszel vele!