Álmodozás esőben

Esőpatak folyik sűrűn ablakomon,
Elmossa rosszkedvem, én örömmel hagyom.
Amikor körülvesz zubogó patakja,
Fantáziám szárnyán elrepülök. Hova?

Végtelen pusztákon versenyzek a széllel,
Visszatérni nehéz, jövök, de csak éjjel.
Vad hegyeken járok hóból le a mélybe,
Ahol fenyőfáktól érkezem cserjésbe.

Járok óceánok hegynyi hullámain,
És a lagúnáknak csendesült habjain,
Sok déli szigetet látogatok sorba,
Bennszülöttel járok táncot egy bokorba.

Egzotikus tájra visz a képzeletem,
A legszebb lepkékkel virágon repkedem.
Majd a jegesmedvék kergetnek a jégen,
Mert megloptam étkük a kivágott léken.

Fekete Afrikát látogatnám éppen,
De elállt az eső, muszáj visszatérnem.
Szunnyadjatok álmok, míg jön egy új felhő,
Koppan ablakomon zsongító lágy eső.

2oo7. December, 8.