Ebben a csendes utcában járok egymagamban, de nem magányosan.
Az egész történelem, a jelen, a múlt velem van gondolatban.
A tó felé a vízen a török kort látom. Gályák úsznak a Balatonon.

De a Balaton lassacskán szépen visszahúzódik.
A nagykanizsai vasútnak sínjeit fektetik.
A régi mocsár odébb terebélyesedik.
Ez a Nagyberek. Ezt az érdekes részt ma így nevezik.

Ím, a gazdák hét-nyolc évtizede fenyőket ültettek
díszére a kialakult üdülőtelepnek.
Amíg itt sétálok, nekem ezek a fák mesélnek.
Nagyon szép részei a gyönyörű táj egészének.

A távolban Badacsony látszik.
Árnyképe a Balatonon játszik.
Utcánk nyugaton a tóig vezet
sétára késztetve engemet.

Amíg így álmodozom a tó felé emberek mennek.
Hála a jó időnek, Ők nemsokára fürödnek.
Én átadom magam a csendes, sétálva merengésnek,
utána kisvártatva nekifogok ennek a versnek.

Halász István
Balatonfenyves, 2011. július 10.