Lugashoz támaszkodik a gereblye.
Vele szemben pihen a lapát fekve.
Dolgozni kéne - néznek szét révedezve,
de nincsen, aki Őket kézbe venne!

Közben az eső elered szépen,
de Ők ketten maradnak egy helyben.
Unatkoznak álomba merülve,
közben nézve a sok-sok szemétre

Ám nincs, aki Őket kézbe vegye.
Csak bámulhatnak a szeméthegyre,
amely ott van éppen velük szemben
ebben a szépnek nem mondható kertben.

De a gazda, akinek velük dolgozni kéne,
nyugodtan pihenget a házának hűvösének.
Biztosan nem zavarja, hogy mi van a kertjében,
ezért hagyja ezeket a szerszámokat békében!

Ha mégis, esetleg, netán nem esne,
akkor dolgozni talán lenne kedve.
De ha jó idő, nyári meleg lenne,
akkor meg ténykedni kinek lenne kedve?

Közben a lapát és a gereblye ázik.
Ámbár szerintem egyikük sem fázik.
Itt állnak nyugodtan, az idő meg telik.
Állnak egészen az idők múlásáig.

Halász István
Rózsavölgy, 2011. július 20.