Egy helyen bementem a boltba.
Már a pénztár előtt álltam sorba,
Amikor egy kerekes, tolószékes - tizenéves
Gördült be, forgatva székének mind a két kerekét az üzlet közepére.

Amint meglátta a pénztáros lány
Hangja jókedvű lett, cinikus és harsány!
Avval kezdte, hogy mások előtt az ismeretlen beteget, azonnal letegezte:

\'Szia! Jöttél, a boltba!
Hahaha!
Mi kéne, ha volna? Talán kenyér, vagy sonka? Várj, a sorodra!\'

Mondott még néhány leereszkedő, megalázó szócskát,
Ahogy pötyögtette a pénztárgépbe
Az előttem állók áruinak árát.

Cinkos vigyorral kacsintott rá a pénztárgép előtt álló ismeretlen hölgyre,
Akinek arca vált - hirtelen rátörő torzult döbbenetre.

E vevő amilyen gyorsan csak tudott
Az üzletből kihátrált,
Nem viszonozta a pénztárosnő cinkos kacsintását.

A sor végén, utánam következett
a nálam is betegebb.
Ahogy pakoltam a bevásárlókocsimba, hallom:

\'Mit kérsz? - Kenyeret?
No, majd én választok neked!\'

Utóbbi mondatánál nem az volt a sértő, amit mondott,
Hanem, ahogy alkalmazta a fölényes hangnemű, előítéletes módot.

Balatongyörök, 2011. július 16.Szombat.