Szeretlek

Szeretlek, imádlak ez a két szó,
Mit füledbe súgnék, ha itt lennél velem,
E két szó sem fejezi ki, amit érzek.
Azt hittem eddig, tudom, mi a szerelem.

Most érzem csak, hogy eddig álmodtam,
Mióta ismerlek, csak téged látlak álmomban.
Úgy érzem a szerelem most ért utol,
Ha Rád gondolok a könnyem kicsordul.

Téged látlak éjjel, nappal,
S képedet szívembe hordom magammal.
Lehet, hogy szerelmünk örökre plátói,
De már megértem nem fogok bánkódni.

Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
S nem hiszem el, hogy ilyen van az életben.
Örülnék, ha egyszer, karjaidba zárnál,
Soha el nem engednél, s vigyáznál rám.

Annyira szép, hogy soha nem gondoltam,
Hogy a szerelem még utolér, álmodtam?
Nem álom ez, a legnagyobb valóság,
Hogy szeretlek, ez a nagy igazság.

Szeretnék Veled kicsit boldog lenni,
Utolsó éveim meg tudnád szépíteni.
Ha szerelmünk plátói is marad,
Csak arra kérlek, soha meg ne tagadj!

Te hoztad ki belőlem, mit még soha senki,
Verset írtam Neked, hogy jobban tudj szeretni.
Könnyeimmel küzdök, hogy elküldjem Neked,
E verset, mi szívemből szól ne feledd!!