Hogyan tudnék parancsolni szerelmes szívemnek,
Mikor minden percben oly régen kereslek.
Igaz nem szabadna, de rabodul estem,
Pedig ezt az érzést hidd el, nem kerestem.

Szívembe költözött egy gyönyörű érzés,
Az agyamba pedig a sok furcsa kérdés.
Csak rád gondolok reggel, délben, este,
Szívem ezt az érzést már régen kereste.

Csodálkozva nézek és a választ nem lelem,
Lehet, hogy megérintett a nagy szerelem?
Kereslek téged a nap minden szakában,
Várlak, hogy hozzám bújj az éjszakában.

Szádon e gyönyörű szó: Szeretlek!
Ennél több sem kellett, szerelmes szívemnek.
Verejtéktől izzó testem a hideg rázza,
Izgatott, de oly boldog szívem a tiedet várja.

A szívemet odaadnám, szívedért cserébe,
Elfogadnád tőlem a szerelmemet érte?
Dobogó szívemnek szenvedély a lángja,
Vigyázz rá kérlek hisz ennek nincsen párja.

Szerelmes vagyok és rajongok érted,
Remélem szerelmem, hogy ezt megérted!
Teljesen oda vagyok érted, s meghalok utánad,
Hogyha nem láthatlak megöl a búbánat.

Könnycseppel áztatott rózsaszín papírra,
Írom neked soraimat, össze-vissza.
Kisírt szemeim, hidd el nem hazugság,
De nem adom fel, ígérem, bírom még tovább.