Álmodtam egy álmot,
S Te voltál ott benne.
Mikor felébredtem, gondolatom az volt,
Ez tényleg igaz lenne?

Úgy érzem igaz, Te voltál álmomban,
Szerettél, öleltét, s én erre vágyódtam.
Karjaidba omoltam, szerető Kedvesem,
S Te úgy öleltél, oly szerelmesen.

A szívnek hazudni nem lehet,
Én ezt előre megmondtam Neked.
Te azt mondtad, örökké szeretsz,
S én hiszem azt, hogy ez így is lesz.

Félek az álmaimnak mindjárt vége,
De felébredek, s azt mondom: Még ne!
Nem akarom, hogy álmom megszakadjon,
Oly jó érzés álmodni, neked ezt kimondom.

Olykor a valóság szebb, mint az álom,
De jó lenne mindig az arcodat látnom.
Magadhoz ölelne két erős karod,
Csak ez az amit Neked mondani akarok.

Oly jó ez az álom, nem is gondoltam,
Jó lenne felébredni, szerető karodban.
Azt hinném, hogy mindig itt maradsz velem,
Az álomnál szebb az igaz szerelem.

Addig álmodom, amíg csak élek,
De a csalódástól állandóan félek.
Pedig szerelmet ígértél nekem,
Még, ha plátói is, ez az életem.