Eljött az este és nyugovóra térek,
Próbállak, de nem tudlak, feledni téged.
Lehunyom szemeim, s magam előtt látlak,
Azonnal rájövök, csak Téged imádlak.

Álmomban megjelensz, s mellettem állsz,
S alvó testemen keresztül látsz.
Nézel rám szerelmes szemekkel,
S szíved telis tele van szerelemmel.

Mikor felébredek, te nem vagy mellettem,
S én könnyeimet törölgetem, szüntelen.
Akkor jövök rá egyetlen Kedvesem,
Mennyire hiányzol, ha nem lehetsz velem.

Elmentél tőlem, de tudom szeretsz,
S szíved visszahúz, hogy velem lehess.
Oly nehezen várom azt a napot,
Mikor szívedből nekem adsz egy darabot.

Nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Igaz néha fáj, de had fájjon hagyom.
Talán rájöttem, s érzem, ez szerelem,
Szívem azt súgja, bocsásd meg ezt nekem.

Talán Te vagy első, kinek hinni tudtam,
Nagyon szeretlek, ebben nem hazudtam.
Talán első vagy, kit szívből szeretek,
De utolsó leszel, kit örökre feledek.