Leszáll az éj, s én rád gondolok,
Lehunyom szemem, s veled álmodok.
Éjjelente azt álmodom, mellettem állsz,
Szerelmes szavakra, s forró csókra vársz.

Simogató pillantásod, ott érzem ajkamon,
Olyan, mint a valóság, csak kár, hogy álmodom.
Rövid az éjjel, s álmom tova száll,
Mikor felébredek, a szívem vadul kalapál.

Csak addig szeress, míg elmondom, imádlak,
Csak addig, míg megsúgom mennyire kívánlak.
Szeress addig, míg csókolni tudlak,
Szeress örökké, s én is szeretni foglak.

Hiába tagadnám, csak Téged szeretlek,
Könnyeim örökké teérted epednek.
Ha kérdeznéd tőlem, mi a bajom,
Annyit mondanék, hiányzol nagyon.

Úgy szeretnék, vándor felhő lenni,
Halk, suttogó széllel, hozzád repülni.
Szemedbe nézni, s csókolni szádat,
Veled eltölteni, hosszú éjszakákat.

Hogy mondjam el, mindazt amit érzek,
Csak Te vagy nekem, s miattad élek.
Nem tudom miért, de fáj a messzeséged,
Állandóan hiányzol, úgy szeretlek Téged.

Feledj el mindent, csak azt ne, hogy szeretlek,
Elhihetsz mindent, csak azt ne, hogy feledlek.
Ha majd egyszer, síromnál sírsz csendesen,
Jusson eszedbe, hogy én csak Őt szerettem.