Az ég a Földdel összeborul!
A Balatonon szélvihar dúl!
Hullámok iszonyú erővel csapnak a partra
hatalmas morajlást okozva fehér tajtékokkal!

Tombold ki, te bősz vihar! Tombold ki dühösen magad!
Fejezd ki indulatodat, de lásd utána mi marad!
A parton szanaszét feldúlt a környék!
Ám látom, lassan újra kék lesz az ég!

De egyelőre a szél még nem nyugszik!
A parti fákon nagy erővel hárfázik!
Ám egyszer biztosan véget ér ez az irtózatos dal
és akkor ismét eltelhet a szívünk a meleg, szép nyárral!

No, de ehhez az kell, hogy a most dúló szél fékezze heves indulatát
és a világot a jóságosan fényeskedő Napnak adja át!
Ezzel a szép reményemmel telik be a szívem,
amikor a vihar láttán megírom ezt a versem.

Halász István
Balatonfenyves, 2011. július 15.