Egymásra talált,
Egy férfi és egy nő.
A férfi szépet ígért,
S ezt elhitte a nő.

Remélte, hogy így marad,
Mert szerette nagyon,
S engedett a férfinak,
Had tegye szabadon.

Sokáig így voltak,
Mindketten boldogok,
Amíg a férfi egyszer,
Csak hirtelen megváltozott.

A férfi a nőt egyre,
Ritkábban kereste,
A nő pedig szerelmét,
Hiába szerette.

A férfi szívében,
Kihunyt a láng.
A nő ott maradt,
Mint a letépett virág.

A nő úgy érezte,
Nincs miért élnie.
Nincs értelme semmi,
Már be kell fejeznie.

A nő amit gondolt,
Meg is cselekedte.
A férfi aztán jött rá,
Mindig Őt szerette.

Ott volt az a láng,
Mi nem hunyt ki egészen,
S azt ott is maradt,
Mindig a szívében.

Bú, s bánat megtört
Szívét örökké mardossa,
Hogy szerelmét akkor,
Nem tartotta vissza.