Tudod, amikor tollat ragadok,
Azonnal csak Terád gondolok.
Verset írok egyből, hozzád Szerelmem,
Hogy tudd a szíved rabul ejtett engem.

Mily csodás az április hava,
Mikor Téged megismertelek vala.
Jöttél, mint költöző madár életembe,
S örökre beleszálltál a szívembe.

Minden vágyam, együtt lenni veled,
Csókolni a szád, nézni a szemed.
Te vagy az egyetlen, ki örömet okoz,
Nélküled az életem egy bezárt doboz.

Sohase gondoltam, hogy ilyen szép az élet,
Amióta ismerlek, én azóta élek.
Remélem egyszer, valóság lesz a remény,
Én a tiéd leszek, s Te az enyém.

A távolság a legnagyobb ellenfeled,
Tudom, hogy szeretsz, s egyszer legyőzheted.
S a sors csak akkor tenne szépet,
Ha mindörökre nekem adna Téged.

S, ha egyszer látnád szemem csillogását,
Meghallanád a szívem dobbanását.
S, ha tudnád, hogy mit érzek irántad,
Akkor éreznéd, mennyire imádlak.