Dögkeselyű szerenád

Szófoszlányok fürtje lóg ajkamon.
Te hallgatsz némán.
Helyettem üvölt lelkem,
zengi fájó igém,
Csak a puszta, érti,
a sivár messzeség.
Hogy miért szeretek?
Sosem kérték mondjam el.
Szerelmet sosem kértem
s most koldusbottal görcsben állok,
kezem kéregetőn, vágyat koldulok
Álmom csókjainak füzére elpattant.
Finom gyöngyökből, dögkeselyűk
élvezkedve, tojást raknak fészkükbe