Abban a pillanatban

Abban a pillanatban,
Mikor szembe jöttél velem.
Rögtön tudtam, éreztem,
Hogy Te vagy a végzetem.

Akit nekem szánt az ég,
Magam mellé társnak.
Ki véget vethetnél nekem,
Az örök magányomnak.

Adj nekem esélyt arra,
Hogy szeresselek Téged.
Oly boldogok lehetnénk,
De csak Tevéled.

Azt mondtad, hogy
Nem engedsz el soha többé.
Hogy mind ez ami van,
Nem válik majd köddé.

Én nem kerestelek,
De mégis rád találtam.
A világháló alatt,
A nagy világban.

Minden nap írsz,
S én írok neked.
Megosztunk örömöt,
S bánatot veled.

Szeretlek, s nekem
Csak Te kellesz.
Szeretlek, mert te vagy,
Ki legszebben nevetsz.

Szeretlek, s én ezt
Már biztosan tudom.
Szeretlek Kedvesem,
S ezt ki is mutatom.