Kis falumban, hol születtem én.
Esténként, amikor kialszik a fény.
Én az ablakom elé állok,
S állandóan csak terád várok.

Mikor jössz kedvesem, mikor jössz felém,
A vágyakozás szinte már nyilal belém.
Szeretlek Kedvesem, s kellesz nekem,
Szeretném, ha örökre itt lennél velem.

Tudom, hogy ez szinte lehetetlen,
Sajnos a szerelmünk tehetetlen.
Mivel mindkettőnknek van már párja.
Így csak álom lehet a szívünk vágya.

Mikor Rád gondolok elfog a bánat,
Látni szeretnélek, s vágyom utánad.
Sajnos egymás nélkül kell élnünk,
De tudom, sosem felejt szívünk.

Mindig Rád gondolok, oly jó lenne Veled,
Mardos a fájdalom, melynek oka távolléted.
Vérzik a szívem, mert nem lehetsz velem,
Te vagy nekem az örökös végzetem.