Jöttél életembe észrevétlenül,
S beépültél egyből a szívembe.
Azóta itt élsz bennem legbelül,
A szíved örökre beégett a testembe.

Örökké Te nézel vissza a tükörből,
Árnyad ott lebeg az éjszakában.
Szemed mesél vágyról, szerelemről,
Mintha ismertelek volna, egy más világban.

Még nem tudunk semmit a jövőből,
Csak tobzódunk önfeledten a mában.
S pillanatokat lopunk el az időből,
S örök szerelmet leljük egymás karjában.

Sajnos nem látom végét az útnak,
S Te, ki belém szeretett Kedvesem.
Hozzám tartozol, mint mához a holnap,
S, mint testhez a szív, lüktetve, véresen.

Én neked örökké fájni akarok,
S minden fájni fog amit nem adtam.
Emléked akarok lenni, mely sajog,
Mert a szívedbe beégettem magam.