Ömlengések hízelegni sietnek, -
piros fenékre rápingált keresztet
nyalint a tánc. Kinyúlnak karok, karmok:
koncért ugrál a sok szőrös akarnok,
vad forgás, pörgés, - kinek mi jut, marad?

A régi tánc magát újnak dobolja:
- Arra ugrálj, mire hordánk, e horda, -
Bíbor Fenékre rápingált keresztet,
ha megcsókolsz, hát az igazán tetszhet!
S a ...

A Föld hajó, lassan halad tovább.
Óceánja a végtelen Világ.
Fedélzetén a végtelen Idő.
A pusztulása lesz a Kikötő?

Így lesz, vagy nem? Próféta nem vagyok.
Meddig éltek, élnek a jóslatok?
A Föld-hajó égbolt-fedélzetén
hány Pokol táncolt, mint őrült remény.

Igaz, olykor a felgyorsult Idő
magjaiból Szépségidő kinő,
Forradalom ...

Hát, megígért versem sokáig nem jött
(Neked dedikált), nem siettem el.
Miért? Jól tudtam (amint Te is tudtad):
most nincs Idő, mely Versig felemel.
A versekért kopóid sem ugatnak.
Megértik, mert irodalmi kutyák:
ha a világban rövidül a kolbász, -
hosszabbak lesznek a litániák.

Ám az adósság mégiscsak adósság
(akkor is, ha írott szó mit ...

Szitakötőn
szivárvány, -
színt szitálgat
a szárnyán.

Nem marad itt
szín árván:
színt színbe ölt
szivárvány!

Szitás szárnyon
piros, kék, -
felcsillagzó
messzeség,

havon kinőtt
tünde zöld, -
égi tükröt
örökölt…

Fehér fények
gyereke,
légi tükrön
ég-mese,

lobbanj, lobogj,
égj ...

Az, hogy miért csökken olykor egy népnek
erkölcsi szintje, korántsem titok:
minden nemzetben jó a rosszal együtt,
sok mostani, s volt szív együtt dobog.

Egy kor hatalmas idő-mellkasában
többféle szív, s koponyájában agy
szintén többféle, s minden pillanatban
együtt van jelen és múlt pillanat.

Egy nép erkölcsét együtt teszi azzá
amivé ...

A magukét mondják? Ó, nem, dehogy!
Bár szájalnak: inkább áldozatok.
Szájukba tettek rút érdek-kezek
hazugságot, giccsesen édeset.

Az Idő utóbb bezárja a kört, -
becsapottra keserű ráköszönt.
Közeli rokon csalás s öncsalás, -
egymást segítőn hoznak pusztulást.

Ó, érdek kezek, tolvaj érdekek!
Ország pusztulás van, kinek ...