Hát, megígért versem sokáig nem jött
(Neked dedikált), nem siettem el.
Miért? Jól tudtam (amint Te is tudtad):
most nincs Idő, mely Versig felemel.
A versekért kopóid sem ugatnak.
Megértik, mert irodalmi kutyák:
ha a világban rövidül a kolbász, -
hosszabbak lesznek a litániák.

Ám az adósság mégiscsak adósság
(akkor is, ha írott szó mit ...

Szitakötőn
szivárvány, -
színt szitálgat
a szárnyán.

Nem marad itt
szín árván:
színt színbe ölt
szivárvány!

Szitás szárnyon
piros, kék, -
felcsillagzó
messzeség,

havon kinőtt
tünde zöld, -
égi tükröt
örökölt…

Fehér fények
gyereke,
légi tükrön
ég-mese,

lobbanj, lobogj,
égj ...

Az, hogy miért csökken olykor egy népnek
erkölcsi szintje, korántsem titok:
minden nemzetben jó a rosszal együtt,
sok mostani, s volt szív együtt dobog.

Egy kor hatalmas idő-mellkasában
többféle szív, s koponyájában agy
szintén többféle, s minden pillanatban
együtt van jelen és múlt pillanat.

Egy nép erkölcsét együtt teszi azzá
amivé ...

A magukét mondják? Ó, nem, dehogy!
Bár szájalnak: inkább áldozatok.
Szájukba tettek rút érdek-kezek
hazugságot, giccsesen édeset.

Az Idő utóbb bezárja a kört, -
becsapottra keserű ráköszönt.
Közeli rokon csalás s öncsalás, -
egymást segítőn hoznak pusztulást.

Ó, érdek kezek, tolvaj érdekek!
Ország pusztulás van, kinek ...

Néha helyén van légbe lendült pátosz,
de undorít érdek-szónoklatok
hízelgése nemzetnek és hazának
(mögöttük gyakran ott van, aki lop).
Hazám? Hasonló sok-sok más hazához,
s megannyi ország nála gazdagabb, -
s arról: melyik, mint szerzett gazdagságot,
ne szóljanak csupán igaz szavak!
Űzött űzőként jelent meg Keletről
e tájon népe, a lovas ...

A csendről sokszor írtam,
csendem költői csend, -
nem csak zajok hiánya,
de Csend, amely teremt.

Teremt kis kék harangból
szebbet, - virág, ha kék,
csenddel kéksége együtt
nem csak szép, - meseszép!

Ily csend teremt a fákon
kis mókás ördögöt,
s mosolyt az angyalarcon
fények, s árnyak között.

Teremt! Tavakon égő
ezüstje ...