Minden szokás szép, ha emberi Lelket
segít, s a múltból csillagos szerelmek
fénypontjait szívhez közelebb hozza,
s nem díszt terít csak hamis látszatokra,
hogy feledtesse való bú-világát, -
az érdek-önzést szemek meg ne lássák!

A Legenda? Igaz is lehet, Mélyben,
egy változatban, s talán, észrevétlen,
egy-egy nyom maradt arra: volt a ...

Nem tudni ezt-azt bonyolult világban
sokszor nem szégyen, - de kérdés, hogy mi az,
amit nem tudsz? S miért nem? Nem tudásért
felelős vagy, - és felmented önmagad?

Az emberiség ma is keveset tud
létről, nem létről, - és titkait a test
gyakran rejti. Anyagmozgás a lélek,
s az Anyagnál is sokkal rejtelmesebb..

Ám, ha nem tudást csak játszik ...

Az életem egy utca,
mely a semmibe vész, -
de előtte, időnként,
szemembe visszanéz.

Az életem egy utca.
Kenyérbéllel dió
a számban, ízes álom..
Fák hangja hallható.

Az életem egy utca.
Jóval rossz is szalad,
de könyvek, könyvek, könyvek:
tudó dal-pillanat!

Az életem egy utca.
Károg bűnös halott, -
de szív kaput ...

Végvárak álma, szétszakított ország,
Kereszt és Félhold, közös bánatok
az álomban még inkább összeforrnak..
Mily Kéz raboltatott, gyilkoltatott?

Végvárak álmát, szétszakított ország,
máig sem érted! Vak Félhold, s Kereszt,
s hívő nyájuk a Kezet csókolgatja..
Díszletként Krisztus, Allah? Egyre megy.

Ó, máig ér Végvárak vérző ...

A fehér csend nekem kékkel a legszebb:
fénygyermekei égi végtelennek.
Vannak, s nincsenek, - ez együtt szép benne:
véges világok végtelen szerelme.

A fehér csend kék csend szemébe nézett.
Nincs- és van lélek csak együtt a Lélek.
Egy-egy kakukkhang átugrott a csenden.
Egy-egy könnycsepp tükrében elmerengtem:

voltam már élő és halott is ...

Behavazott kérdések kint a tájon.
Az áttetsző ködben álló közöny.
Fehér hullt rá komor feketére.
Csendnek kószáló varjúhang köszön.

Emberlélek télre találóbb évszak:
tavasz elvillan, s ha ring renyhe nyár,
nem sokáig, méze már el is cseppen,
s színtelt ősz hideg rokonára vár.

Behúzódom kunyhómba: bánatomba.
Kint a közönynek ...