Álltak a fák: árnyékok egymás ellen.
Láncát vadul csörgette egy kutya.
Magányos ház félt, majd meghalt, fehéren,
s ugrott ugatás gyors ámulata.

A völgy messze volt, gőgös csúcs felettünk,
s tőlünk elhajló ösvény átadott
távozó kéket, hirtelen vöröset,
s holdat, melyen gyöngyarcú tó ragyog.

Ki hová jutott? Mára már ...

Aranyeső - önkellető
virága a tavasznak -
giccses sárgáját zengeti:
- Nyíljon ki minden ablak!

Ám felkéklő ibolya rét
színében ott volt álmom:
szépség, könnycseppes csillogás, -
varázslatos világom.

Elindulnak félénk utak.
Fent a végtelen bátrabb,
s hozna fehér felhős tavaszt
a tájnak és magának.

Verset írnék, de ...

Múlt század, hatvanas, hetvenes évek..
Tetszik, nem tetszik: összetett a nép!
Volt szeretet, gyűlölet, gáncs, segítség,
tudatlanság, tudás, várt messzeség..

Volt naplopás is. Építés is, szorgos.
S bár csábított nyugati kirakat,
volt, aki megértette a világot:
Csillag mit adhat, s mit miért nem ad.

A Vasfüggönyt tán Kelet hozta létre? ...

Május felé megyünk. Még április van.
A kert emléke úszó fénysziget.
A madár szétnéz. Ugrik, másik ágra.
Árnyékfoltokon hangja átbiceg.

Csak a fény él, és testvére, az árnyék?
Rezdül a lég, de minden hang halott.
A kérdésekből épül fel a lélek.
Azt hiszed róla: halhatatlanod?

Május. Küzdelmek. Mátyásföldi utcák.
Mitől is ...

Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies ...

Európa álmai? Jobbat kérők
néha, máskor védnek rút tegnapot.
Botorkál e legyengült, rokkant földrész:
félig haldokló, félig már halott.

Agyából sok minden kihullt. Felejtett
bajszos bohócot, s milyen volt a nép
mikor mundért öltő hisztériája
vitte a fegyvert, - s vele szégyenét.

Egy gondolatig olykor majdnem eljut
az álma, mit ...