Azt kérdezte egy Költő, aki a nép,
az ország sorsát a szívére vette,
hogy ment-e könyvekkel a világ elébb
(Vörösmarty). A reformkorban messze
előre látott. Ily küzdő világban
gyakran csupán csak magyar szalmaláng van
nemes eszmékért, de olykor kilépne
jó irányban Petőfi büszke népe.
S ha elbukik? Bár dicsérőt ír róla
furcsán ...

Ahogy a világ kifoszt, s rossz anyag
mindenütt: bánat-ok, – de önmagad
túlontúl mégse szánd, amíg a Szó
veled marad, Mélységet Kutató!

A Szó engedi, hogy lelkekbe láss,
s ez érdekes-fájdalmas utazás.
Ha Vers a vers, akármint megvetik:
megtalálja igaz isteneit.

Ha Vers a vers: rád néznek ég-szemek,
s kifényesednek ...

Ősz van, de, nézd csak, a hegyek mind zöldek
a közelünkben. Távol, a mesét
mondogató meg, - kék, mint volt a nyárban,
s gyönyörű szép.

Lepke udvarol bíborszín virágnak, -
vagy a virág a lepkének? Lehet.
Nagy ívben ugrik át egy fürge sáska
sorsuk felett.

A fű elsárgult, de mintha nem bánná.
A kalászoknak lég osztogatott
hitet ...

Fel! Fel, magyar! Ha rokkant vagy,
akkor is, most, talpra,
s hazafias \\\"Jobbra át!\\\"-tal
ránk szavazz, - ne balra!

Gondolj győztes honi múltra:
tatárra, törökre..
Nem lesz hazánk, Magyarország,
EU gyarmatföldje!

Fel, fel, magyar! Irtsd az ellent!
Kardod vágjon balra!
Az EU bank? Az nem magyar!
Ördög csúnya bankja!

Magyar! Bátor ...

Gyere, pajtás, csatlakozz hozzánk!
Jön a Jövő, hát el ne késs:
ha kolbászból kerítés nem lesz,
- kerül kolbászba kerítés!

Vagy kibontakozunk, ha Julcsa,
s fogyó erőnk megengedi,
vagy a Julcsa fog káromkodni,
hogy minek bontakozott ki!

Ó, szólhatsz bármit, elviseljük.
s vállonveregetünk...habár
volt, hogy ily fickót ...

Gyermekkorban jobb lett a kedvem,
ha az égen feltűnt felettem.
Közel volt, - s ugyanakkor távol,
mint a lélek is önmagától.

Felhő fehér arcára nézett,
lengett, lebbent, miként kísértet:
kedves nyíltság titokkal játszott,
s tavasz nárcisza kivirágzott.

Volt, hogy furcsán fekete kertben
kis kerek békét tőle nyertem,
s gurítottam ...