Ránk vetődik egy volt-október árnya,
s egy még régebbi októberé.. halott
levelek élőt mímelnek a szélben,
míg lemondón legyintek, hallgatok.
Bent a képernyőn Milliárdos Manci
két vigyor között ezt-azt mondogat.
Buzgón helyeslik csatornás barátok.
Kacsintgatnak az önérdek-szavak.
Lassan mind meghal, ki tudja: nem úgy volt,
s egy szakállas úr ...

Vadgesztenyefánk a barna komákat
földre leküldte. Kipp-koppos varázslat!
Négy-öt gyufaszál, - és belőlük ember
készíthető, de ügyetlen kezemmel
nem sikerült, az én emberkém lába
kihullt, féllábú lett, vagy máskor sánta,
szegény, mivel letört a gyufa vége:
megszületett, de balsorsa elérte.
Ám bölcs tanácsot ütött derék óra:
- ...

Azt kérdezte egy Költő, aki a nép,
az ország sorsát a szívére vette,
hogy ment-e könyvekkel a világ elébb
(Vörösmarty). A reformkorban messze
előre látott. Ily küzdő világban
gyakran csupán csak magyar szalmaláng van
nemes eszmékért, de olykor kilépne
jó irányban Petőfi büszke népe.
S ha elbukik? Bár dicsérőt ír róla
furcsán ...

Ahogy a világ kifoszt, s rossz anyag
mindenütt: bánat-ok, – de önmagad
túlontúl mégse szánd, amíg a Szó
veled marad, Mélységet Kutató!

A Szó engedi, hogy lelkekbe láss,
s ez érdekes-fájdalmas utazás.
Ha Vers a vers, akármint megvetik:
megtalálja igaz isteneit.

Ha Vers a vers: rád néznek ég-szemek,
s kifényesednek ...

Ősz van, de, nézd csak, a hegyek mind zöldek
a közelünkben. Távol, a mesét
mondogató meg, - kék, mint volt a nyárban,
s gyönyörű szép.

Lepke udvarol bíborszín virágnak, -
vagy a virág a lepkének? Lehet.
Nagy ívben ugrik át egy fürge sáska
sorsuk felett.

A fű elsárgult, de mintha nem bánná.
A kalászoknak lég osztogatott
hitet ...

Fel! Fel, magyar! Ha rokkant vagy,
akkor is, most, talpra,
s hazafias \\\"Jobbra át!\\\"-tal
ránk szavazz, - ne balra!

Gondolj győztes honi múltra:
tatárra, törökre..
Nem lesz hazánk, Magyarország,
EU gyarmatföldje!

Fel, fel, magyar! Irtsd az ellent!
Kardod vágjon balra!
Az EU bank? Az nem magyar!
Ördög csúnya bankja!

Magyar! Bátor ...