Ez a világ a világra tanít, de
a tanuló, ha benne szív lakik,
más világban: Szépség-nyugalmú égen
szeretné látni gyúlt csillagait.
Miért, hogy annyi történet-valóban
koronázottan az ördög honol?
Utak végén a sátán fürgén ott van, -
s Isten mindig eltéved valahol!
Állj meg, és értsd: az Isten nálam Eszme,
a jóságé, mit többnyire ...

- Hölgyfa? Hímfa? - szóltam tréfásan hozzá.
A fényszitán átszűrt táj tiszta volt.
Ágrések között pici felhőholdak,
s arany napocskák nyája kóborolt.

A madárhangok megjöttek, leszálltak.
Vasárnap küldte délharang körét
időirányul új álommesémnek,
s katáng perdült meg: kék sziromkerék.

Megszoktam már: szívembe ...

Míg ballagok a Józsefhegyi úton,
eltűnődöm: miért hegy, mikor domb csak?
Hát, persze, ezt-azt átnevez az érdek,
s nem csupán dombot, - mennyi más fogalmat!
Tetszik nekem ez a kis félvad Éden,
különösen most, mert díszben a hársfa,
s lombruhájára halvány sárgát öntött,
s illatot lengő virágfiolája.
Kopóid jönnek, Ádám, jól ...

Kertek. Hangok. A dőlő ég alatt
virágláng néz felém, majd átszalad
túloldalra. Szökkenő levelek.
Jegenye sóhajt: menne, s nem lehet.

Szobrocska gyík mozdulatlan szeme
kis csend-tükör. Időt elrejtene,
de múlt fényekből felépül a híd,
s viráglángot volt kertből visszahív.

Utcák, virágok, a platánfa-sor..
A Végtelen elveszett ...

A föld az, amin járni tanulsz, ha meglátod a világot
A föld az, ami neked terem életet és virágot
A föld az, amely felnöveszt és ad enni
A föld az, ahonnan a szíved nem hagy elmenni

A föld az, amiért a hazafi él, küzdelmesen megharcol
A föld az, amit a hódítója kizsigerel, megsarcol
A föld az, amit a kufár és a szolgalelkű veszni hagy
A föld az, ...

A katona, az álmok katonája,
onnan jött, ahol vörös volt az ég
vértől, vágytól, tűzvésztől, szabadságtól,
pokol és menny gyújtott vörös zenét.

A katona ment, lengő árnyfalak közt.
Fent hold gurult: lángfehér félelem,
de bátorságát Álomisten adta:
kegyetlen Szép, szívközel-Végtelen.

A katona ment, majd leült egy kőre.
A ...