Arab, nem arab, kínarcú halott
minden eszme, mely a Gondolatot
nem tűri meg. Még akkor is, ha győz,
s rabszolgák hátán gőggel ott időz
a trónusa, két dőlő kor között, -
és hirdeti, hogy uralma örök.

Arab tüzek, felülről nézek én
rátok, és nincsen közeli remény
bennem, tudom: a népek ostora
lesz rosszul elhitt Krisztus, Jehova,
Allah, ...

Szárnyban panasz
a sárga, kék.
Lengő ágzugok,
cinegék.

Egy hangkönnycsepp, -
repíti húr.
Bokorfent bú, és
bú alul,

de közönyben
ég, föld, a hó, -
közönyös világ,
hallgató.

Lét-láthatár
szélén megyek.
Cinkék sírnak, - vagy
emberek?

Oly emberi
a cinke bú!
Szél elrohan, ...

Minden népben sok minden kigyúlt hitben, -
vagy parázslóban. Figyel ördög, s isten
a lelkekben. Nem tudod mi a lélek?
Én sem. Forgását mégis érzem. Érzed?
A nép összetart, s maga ellen harcol
a bonyolultban. Tanult sok kudarcból?
Nem engedte: részben saját hibája,
s azok sem, kiknek haszna lett a kára.
A nép? Van és nincs. Paradoxnak véled?
Ha ...

Fájó, de immár több mint két évtizede,
hogy a mindenkori kormányunk hiteget
bennünket, csalfa vak reményeket keltve
áltatnak, megtévesztenek minket egyre:

mindent értünk tesznek, mondják ( hit nevében),
igaz, a meggyőződésnek, a hívésnek
ismérve, akkor is hiszünk benne, kérem,
ha az éppen ellentmond a józan észnek...

Hímes tojások tánca,
visszacsillog az emlék..
..és fent a kék kezektől
mint nyílt ki Végtelenség!

Hímes tojások tánca
szívdobbantó színekkel,
ígért világod hol van,
ahol szabad az ember,

ahol szabad az ember,
és vigyáz a szívekre,
s villanó vizet csókol
a táj tavaszszerelme?

Hímes tojások tánca,
Te elfeledett ...

Az ősz palástja tegnap nagyon szép volt.
Meg-megmozdultak rajta csend-levélkék,
s címert szőtt rája szelíd büszkeséggel
fentről a kékség.

Föld fogadott sárgát, vöröset, barnát,
mintha ő lenne a színek hazája, -
s annyi igaz volt: mindet bút lebontó
humusza várta.

Az ősz palástján égi, s földi béke
simult egymáshoz, ragyogott a ...