Attól tartok, a legfontosabb


ember ítélőképessége


akkor lenne a legpontosabb,


ha egyaránt nem érdekelné sem




önmaga, sem a köztisztelet,

...

Egyik kezemben a piros, fehér, zöld,
a másikban piros, kék, fehér lebeg.
Egyiknek százötven évig ült nyakán
a török,
másik ötszáz évig a járom alatt nyögött.
Piros vér csöpög mindkettőről
harci zajjal, sok-sok bajjal fújja
a szél,
mégis ott a remény.
Az egyik
a kék eget tartja
fejünk felett,
a másik
a zöld ...

Senki emberfia nem élhet

visszafelé, nincs mese, kérem,

előre kell nézni - merthogy ott

van a jövő! Ám sok szerencsétlen,



...

Mint levágott lábára a sánta,
Úgy emlékezem a hazára.
(hiába nincs már az a része:
Ráérez mindig a sebére)

Él bennem is az, az ideg,
Mely hiányát sejdíti meg,
Lehetetlen vissza nem akarni,
(annyira valós, meg tudná vakarni!)

Ha hideg van, érzi: fázik,
Az esőben tudja, hogy ázik,
Bizsereg a naptól, ha süt,
Elvesztése ...

Nincs vezérágunk,
Mint vihar törte fának,
Tuskóról nőnek,
Felgörbülő oldalágak.

Ezért sorsunk:
Kicsiny, nem hatalmas,
Tüskélő bozótunk,
Görcsös és alantas.

Szegény vagyok, nehezen viselem,
- Mint kávé foltot az ingemen,
Agyon kopott nadrágom,
Zsíros kenyerem, ha rágom.
Szívem szétfeszíti a harag
Mondjátok, ez meddig marad?
Jövőnk felett felhők gyűlnek,
Hazug rablók tort ülnek
Felélték a \'múltat, jövendőt\'
Remélhetek én szebb jövőt?
Ez lenne az én hazám,
Hol rablók hada ...