Sötétség tört reád, magyar
azt súgja, véged lesz hamar.
Ám el ne hidd, hogy elvesztél,
tudd meg, a rossz csak egyszer él!

A jó számára nincs halál,
feltámad ő, s közöttünk jár.
Hát higgy benne, s nincs kárhozat,
mért is lennél áldozat?

Akarni, hinni, tenni kell,
a balsors tűnjön innen el!
Éhezni, fázni nem ...

A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni -

Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, ...

CSODÁS

Egy kiégett város ez
Nézd, hogy menetel a sok ruhába
Csomagolt csontváz
Félve, dolgát tudva, ráparancsolva
A sok magas ház
Telepakolva dermedt életekkel
Egy kiégett város ez

Vízbe fojtott falu amaz
Lásd, hogy úszik, dől dugába
Ház, ember, állat
Kisemmizve, egyedül, a Halál torkába’
Tele engedték a ...

Ezer sebtől jajong
meggyötört lelke,
gazoknak hadától
vergődik a teste.
Mi várunk és nézünk
nem merünk tenni,
nem merjük róla
a gyomot leszedni.
Sóhajjal kaszáljuk,
szavakkal védjük,
nehogy a testét
még jobban megsértsük.
Kérve kérem Istent
ne hagyja magára,
ha nem hat intelem
legyen Ő oltára!

Lelkem erőssége,
Önérzetem, dacom,
Meg a büszkeségem,
Az hogy székely vagyok!

S ha mondják,,magyarok\'
Coki, büdös oláh,
Veled nem tárgyalok,
Nem kaphatsz te velem egyen jogot, rangot,
Szám íze keserű, hangulatom fanyar,
De a lelkem ujjong
Az én nevem magyar!

Magyar most, magyar lesz,
És akkor is az volt,
Mikor ...

Mennyit szenvedtünk, hogy eldobtuk magunk!
Nyelvet, hitet, hazát,mindent oda hagytunk.
Vesztett harc a sorsunk,sok időkön át,
Ez a nép még egyszer,vajon talpra áll?

Átkozott faj voltunk századokon át.
Ha magyart látsz jön a rettenet!
Vélt s valós bűnökért,mi régen lehetett,
Engedik hogy ma is megkövezzenek!

Nyilaink egykor mint zápor ...