Ezernyolcszáznegyvennyolcat írunk
Még csak enyhe fogság kínunk
Nemzetünk és nyelvünk örök
Nem hatott ránk Osztrák, Török.

Ezerkilencszáz húszat írunk
Megcsonkítva, halkan sírunk
Nem érdekel senkit sem
Mi változott e népen.

Ezerkilencszáz ötven hatot írunk
Ezt a csapást is ki kell bírnunk,
Nincsen rózsa, nincsen ...

Mindennap csak azt hallod, milyen volt régen.
Boldogság villant akkor a fiatal szívekben.
Megcsillant a vágy és az erkölcsök más nevében szóltak.
Elmélyülve az élet, unalmasabb felében szüntelen álmodoztak.

Reggel kilépsz az ajtón, máris a kezedbe nyomják
A világról szóló híreket, amik nem az életed alkotják.
Szembenézel azzal a ténnyel, ...

Szomorúságom, és bánatom elmondani nem tudom,
Ezért most szavakba fogva elmondom.
Imádkozom Hazámért, jövője a sötétség lenne,
Nem engedünk a sátánnak, hogy ezt meg is tegye.
Túl sok már a szenvedésből
Az Igazaknak,
Uram állj ki, védd meg Őket,
Adj hitet, erőt, bátorságot, kitartást részükre,
Ne hagyd el maroknyi ...

Nézem nemzetem, mely sír, s kiált
Vérző sebét nem ápolja senki már,
Aranysárga mezők, ha beszélni tudnának,
Pirosra festené át az országot.
Ó könnyel áztatott Magyar Föld,
Síró anyák fájdalmát nem hallja már senki,
Csak a Turul madár,
Amely nemsokára visszaszáll.
Eljön az idő,
A Turul madár visszaszáll.

Élem életem minden napjait,
s kérdőn várom a választ miért kell így HAZA nélkül élni,
mikor nem kellünk itt sem,
nem kellünk az Anyaországunknak sem,
akkor hol kell élnem?
Már régóta várom a választ e kérdésre, de csak csend honol mindenhol,
Itt születtem Vajdaságban, mely ez is egykor Magyarország volt,
s jöttek a sötét alakok, kik ...

Imádkozom hazámért, s mégis sötét az ég,
E kínokból már elég.
Meghalni, mondják nehéz,
De élni ily kínok között ez az élet gyötrelem
Legyőzni a gonoszt, gyilkost,
Megküzdeni világ Teveled
Az a nehéz.
Az élet mostoha, kegyetlen,
Elad, elárul, megveret,
Bilincsbe veri kezed,
Kilövi a szemed, nem feledünk
Erre ...