Magyarok királya
András, a harmadik
Szörnyü álmot látott:
Nemzete haldoklik.
Nyolc-tiz felé szakad,
Elfajzik a sarja,
Egyik a másiknak
A szemét kimarja.
Ország: csak maradék,
Amit koncnak hagytak
Idegen érdekek,
Idegen hatalmak.
Aztán felriadva
Álmából a király
Testőrséget szólít,
Nem is szólít, kiált:
-Ide ...

Hasztalanúl vágyasz, vad sors, kínozni. Nem érzem:
Nincs szivem. A haza s a lányka s barátnak adám.

Rákosnak szomorú mezején járván, magyar, hallod
Fái között a szél mily keseregve nyögel?
Oh nem szél nyögel ott, ősid fölisteni lelke
Sír unokáinak elkorcsosodása fölött!

Emlékezzünk Attilának
dicső nagy nevére.
Ő volt nekünk a királyunk,
másfél ezer éve.

Magyarország, Hungária,
így ismernek minket.
Hun lélek néz szemeinkből,
mi magyar tekintet.

Attilának öröksége
Árpád-háznak vére.
Ősi magyar királyoknak
összes nemzetsége.

Emlékezzünk Árpád apánk,
dicső, nagy ...

Kárpátoknak dús ölén
Boldog Árpád népe
Imádkozzál Istenedhez,
Tekints fel az égre!

Becsüld meg hát himnuszod,
S Kölcsey emlékét!
Kincsként őrizd lelkedben
Magyarságunk létét!

Nem terem a világban
Magyar mint gyom, vadon.
Csak Istenünk által művelt,
Felszántott ugaron!

Feltöri a magyar ugart,
Angyali ...

Sír egy hegedű,
mint a fájó lélek.
Húrjain megrezzen
halál és az élet.
Szívbe markolóan,
sorsát gyászolóan,
Keserves, szárnyaló,
csupa magyar szólam.

Sír egy hegedű,
könnyek nélkül jajgat,
Benne fájó sorsa,
minden hű magyarnak.
Átsuhan a hangja,
Tiszán, Dunán, Budán,
Mint egy langyos eső,
tikkasztó nap ...